"Nem csak bőrönd akartam lenni az úton, hanem utas." – interjú Homolya Dániellel, a Végzett Társaság újonnan megválasztott elnökével.

Homolya Dani 1999-ben lett a Széchenyi tagja, volt DB-tag, gazdasági felelős, SZTT-tag, SZTT-elnök, szenior, kurzustartó és most ő a Végzett Társaság elnöke. Dani úgy lett gazdasági felelős, hogy zuhanyzás közben kérdezték meg, szeretné-e vállalni a pozíciót. A mostani megkeresés már formálisabb úton érkezett el hozzá. Régi sziszes emlékekről és a terveiről beszélgettünk.

Miért választottad egyetemistaként a SZISZ-t?

1998-ban kezdtem az egyetemet és az egyértelmű volt, hogy valamilyen szakkollégium tagja szeretnék majd lenni. A gólyatáborba is eljöttek szakkollégiumok bemutatkozni. Akkor még kerestem a helyemet, hogy mi lehet vonzó, de mindig középutas ember voltam, aki szeret egy jó mixet összeválogatni, és azt láttam, hogy a Széchenyi tükröz egy szakmai elhivatottságot és egy izgalmas közösségi életet is. Azt is fontosnak tartottam, hogy ez egy nyitott szakkollégium. Azt láttam, hogy az, hogy Széchenyis leszel, az ad egy erős identitást, de nem vág el a világ többi részétől. Elmentem a Téli Táborba és aztán jelentkeztem is. Közben azért voltak erős dilemmák, mert a Szent Ignác Szakkollégium is felmerült, de úgy éreztem, hogy azzal távolabb kerülnék a Közgáztól, nem csak fizikailag. Máig érdekes élmény a felvételi, az egész stílusa az írásbelivel és szóbelivel együtt. Mélyen bennem van, ahogy bemegyek a kis könyvtárba, ahol sok ember van. Karácsony Gergőre emlékszek, hogy többet kérdezett, Láng Orsi is bent volt. Bennem volt, hogy azért szeretnék szakkollégista lenni, mert szeretnék a társadalom meghatározó részéhez tartozni. Sokat pörögtünk a felvételin is azon, hogy mi is az elit, jó-e, hogy van és mit jelent a részének lenni.

Mit jelentett neked Miskolcról a fővárosba kerülni?

Először úgy éreztem, mint aki a nyugodt pontból beesett egy nagy, hullámzó óceánba. Ebben jelentett fogódzót a szakkollégium. Különös érzés volt Erasmusról hazaérve nem egy „űrbe” hazajönni, hanem egy közösségbe, ami számon tartja minden tagját. A szakkollégium közösségi jellege megnyilvánul azon keresztül, hogy felelősséget vállalsz, közösségi döntéshozatalban veszel részt, csomó mindenben felkészít egy jövőbeli pályafutásra. A miskolci Földes Gimnáziumba jártam matektagozatra, de ott nem bontakoztattam ki az ilyen típusú közösségi képességeimet. Akkoriban azt éreztem, hogy először meg kell nézni, hogy mi történik és majd utána eldönteni, hogy mit csináljak. Miután pedig felvettek a koliba egyből tagja lettem a közösségnek, ami jó értelemben megkövetelte, hogy vállaljak szerepet. Bennem volt, hogy nem csak bőrönd akarok lenni az úton, hanem utas. A szakkollégium számomra lehetőség volt arra, hogy megismerkedjek különböző véleményformáló emberekkel és ezáltal is gazdagítsam magam.

Kik voltak azok a szakkollégisták akikre te felnéztél? Kik formálták a legerősebben a te szakkollégiumi képedet?

Voltak, akik kicsit távolabbról formáltak, és voltak olyanok, akikkel aktívan voltam együtt szakkollégista. Amikor beköltöztünk a kollégiumba, akkor szobaszinten szeniorokat váltottunk, olyan időseket, akik kiköltöztek. Abból a csapatból Balás Gábor volt számomra a minta. Ő is miskolci volt, ráadásul ő is a Földes-be járt, úgyhogy voltak plusz kapcsolódási pontok is. Szakmai vonalon Kármán András és Harmati László voltak meghatározók. Velük pénzügyes kurzusok kapcsán kerültem kapcsolatba. Mindketten voltak TDK témavezetőim, és sokat segítettek szakmailag. De ezen a vonalon Balogh Csabát és Nádasdy Bencét is fontos megemlíteni. Kóczán Gergőt, mint gazdasági felelős váltottam. Gergő a zuhanyzóban megkérdezte, hogy lenne-e kedvem gazdasági felelősnek lenni, aztán el is vállaltam. Amikor ez történt, akkor még csak fél éve voltam a szakkollégium tagja. Ez akkoriban még egyszemélyes buli volt, nem volt gazdasági team. Rajtuk kívül Kiss-Hubert János volt még fontos személy számomra, írtunk együtt TDK-t, szerveztünk egy Nyári Tábort. Bárdi Barnával pedig szobatársak voltunk, volt közös szervezési pont a Pénzügyes Nyári Egyetem, de Barnával sok-sok személyes és szakmai élmény volt és van: TDK-k, esküvők és előtte legénybúcsúk, kirándulások és közös munkahelyet. De lehet még sokakat említeni, mint Gál Peti, Grosz Ákos, Hudomiet Peti és Mike Karcsi stb.

Milyen volt a SZISZ-hez fűződő viszonyod a végzés utáni években?

Alapvetően két dolgot emelnék ki. Az egyik, hogy mindig volt bennem nyitottság arra, hogy a fiatalabb szakkollégistákkal felvegyem a kapcsolatot. Voltam szenior is, kurzust is többet tartottam. Mindig fontosnak tartottam, hogy legyen olyan pénzügyes kurzus a kollégiumban, ami nem a szokványos vállalati pénzügyek, intézményi pénzügytan, hanem mikro alapú. Ez több féléven keresztül ment és ez is biztosított egyfajta átmenetet, hogy ne csak egyszerűen kilépjek a szakkollégiumból. A másik dolog a feleségem, Csete Zsófi. Ő akkor került be, amikor én már negyed, ötödéves voltam és így rajta keresztül is sok kapcsolatom volt a fiatalabb korosztállyal.

Kicsit bulváros téma, de mennyire tudtátok megtalálni az egyensúlyt a SZISZ és a párkapcsolat között, amikor még szakkolégista volt/voltatok?

Amikor én már dolgoztam és ő még egyetemista és szakkollégista volt, az egy érdekes helyzet volt, mert én este értem rá, neki meg este kezdődött az élet. Szóval ez nem volt egy könnyű időszak, de valahogy megoldottuk. Én tudtam, hogy nekem mit jelentett a szakkollégium, sejtettem, hogy mit jelent DB-titkárnak lenni, ezért meg tudtam érteni az ő helyzetét. Zsófinak pedig az egy erőssége, hogy le tudja, le tudta határolni a dolgokat. DB-titkárnak lenni egy 24 órás műszak, de el tudta dönteni, hogy ebben a 2 órában nem foglalkozik a szakkolis dolgokkal. A DB titkársága után kiment ERASMUS-szal külföldre is, ami a DB-titkársággal együtt egy nehezebb időszak volt nekünk, de aztán hazajött és összeházasodtunk. Ilyen nehézségek mindig vannak egy párkapcsolatban, ez mindig egy ilyen húzd meg-ereszd meg típusú dolog: legyen kellő idő együtt, de külön- külön is, miközben mindketten szeretjük 110%-os felelősséggel vinni, amit csinálunk, Szerencsére sok szakkollégista ott volt az esküvőnkön is, és kaptunk egy fényképalbumot azzal a megbízatással, hogy töltsük meg a tőlük kapott fényképalbum maradék lapjait a közös életünk fotóival, ami azóta inkább digitálisan történt meg, de azóta is sok volt szakkollégista és szakkollégiumhoz köthető emlék szerepel benne. Ez a kérdés egy jó emlékeztető, hogy most már papíralapon is töltsük meg.

Átevezve a végzett társaság elnöki tisztségének elvállalására, először mesélj arról, hogy hogyan érkezett meg hozzád a felkérés?

A végzés után eltelt 3-4 évet követően természetes módon kezdtem eltávolodni a szakkollégiumtól. Eljött egy olyan pont, hogy azt éreztem, hogy kicsit hátrébb kell lépnem. 2004 óta, amikor én végeztem, volt több igazgatóváltás és időről időre megkerestek vagy a kollégisták, vagy meghatározó emberek a szakkollégium körül, hogy lenne-e kedvem aktívabban bekapcsolódni. De azt soha nem éreztem, hogy egy igazgatói pozíciót felelősséggel el tudnék vállalni. De a Végzett Társaság egy fontos outputja a szakkollégiumnak és ez mindig fontos volt számomra. Itt megint még sok fontos név jut az eszembe, akiket már korábban is megemlíthettem volna, többek között Szalai Péter is. Szalai Péter a „végzettek ügye” iránti érdeklődésemet látta rajtam és jelölt engem, hogy évjárat felelős legyek. Ebben voltak intenzív és kevésbé intenzív időszakok. Aztán amikor Kármán Andris mandátuma már a végéhez közeledett, akkor András azzal keresett meg egy végzett sörözésen, hogy a Végzett Társaság elnökségéhez lenne-e kedvem. Erről pedig azt gondoltam, hogy egy olyan pozíció, amit tudok szívesen is csinálok és tudok is csinálni.

Miben látod most az elnökség legnagyobb kihívásait?

Én azt látom, hogy van egy evolúció és az a legnagyobb kihívás, hogy ehhez mi is hozzá tudjuk tenni a részünket. Szalai Péter a "visszatérésével" egy új lendületet adott ennek az egésznek. Építeni kell arra, ami eddig történt, de már építeni kell arra is, hogy ez egy több száz fős csapat. Azt egy fontos kihívásnak gondolom, hogy ez egy professzionálisabban szervezett alumni legyen, és legyenek meg erősebben azok az infrastrukturális elemek, amik most a 21. században elvárhatók lennének. Azt fontos látni, hogy 87-ben az alapítók között voltak, akik már az egyetemi éveik végén jártak, azóta pedig eltelt 30 év. Tehát vannak, akik az 50-es éveiket tapossák és vannak, akik még a 20-as éveiket. Jók a jelenlegi programok is, de nem biztos, hogy egy jelenleg házas ember ugyanolyan programokra tud elmenni, mint egy pályakezdő végzett, vagy 30-as éveiben lévő kisgyerekes család.

Mi az kettő, vagy esetleg több dolog, amit a ciklusod végén, a leköszönő beszédedben mindenképpen meg szeretnél említeni, mint olyan dolgok, amiket sikerült elérni?

Az egyik mindenképpen a Végzett Adatbázis rendbe tétele. A másik pedig kicsit ebből is következik. Jobban kell tudnunk, hogy kik is pontosan a végzettjeink, mik az igényeik, mit értékelnek. Hogyan tud a Végzett Társaság a végzettek elképzeléseihez, ötleteihez hozzájárulni, de ugyanez fordított irányba is. Mit tud adni a Végzett Társaság a szakkollégiumnak? Szerencsére semmit nem nulláról kell elkezdenünk. Látszik, hogy például az SZTT is keresztülment hasonló folyamatokon. Először csak szakmai emberekből álló kis csapat volt, aztán lett elnöke és egyre jobban fejlődött. Most pedig kívülről már az látszik, hogy az SZTT-nek van tisztelete és tekintélye, kinőtték magukat. Azt szeretném, hogy 2 év múlva tisztább legyen, hogy mit csinál a Szakkollégium, mit csinál az Alapítvány, mit csinál a Végzett Társaság. A Corvinuson már az első vezetés és szervezés órán szóba jött, hogy fontos, hogy a hatáskörök legyenek tisztázva, mert ha ez nincs meg, akkor az ellentmondásokat okozhat. Úgy érzem, hogy van tér és igény arra, hogy ezeket újragondoljuk és előre lépjünk.

Te, mint a Végzett Társaság elnöke kire, kikre támaszkodhatsz majd abban, hogy a célok megvalósuljanak?

Fontos, hogy nem vagyok egyedül, hanem van egy titkár is, Radnai Rita. Amikor Kármán András felé vállaltam az elnökséget, akkor Ritát is megkerestem, hogy ő szeretné-e a továbbiakban vállalni. Beszélgettünk a tervekről és találkoztak az elképzeléseink. Rita nagyon lelkes és biztosítja a folytonosságot is. Fontos az is, hogy a Szakkollégiumban van egy végzett kapcsolattartó csapat, ami mutatja, hogy ebbe az irányba is erősödik a dialógus és ezt szeretnénk erősíteni és rendszeresíteni. Emellett a Végzett Társaságon belül van egy évjárat felelős rendszer is. Egy jó szervezetben hatékony megoldás lehet a kerékagy és küllők módjára történő szervezet. Én nem ismerhetek mindenkit és nem tudok mindenkivel ugyanolyan intenzitással kapcsolatot tartani. Ezen kívül pedig van rengeteg szunnyadó energia is. De szerencsére a fiatalok közül is sokan, nagy elánnal kapcsolódtak be a Végzett Társaság életébe. Volt pár évvel korábban egy emblematikus szeniori projekt, akik a Végzett Társasággal kezdtek el foglalkozni. Andó Bálint, Litter Kati, Gulyás Attila, Kis Dani és társaik, és erre lehet és kell is építeni. Tóth Andris most a Végzett adatbázis kiépítésében segít. A Végzett Társaság egy nagy szervezet, és lehet, hogy valaki egy órát tesz érte egy hónapban, lehet, hogy valaki többet, de az a lényeg, hogy előre felé mozogjunk. Az mindig kihívás egy ilyen önkéntes típusú dolognál, hogy munka mellett, család mellett megtalálni az egyensúlyt, és időt szánni ezekre a dolgokra.

Felmerült, hogy kell-e dedikált ember, aki teljes vagy részmunkában csak a Végzett Társaság ügyeivel foglalkozik, mint például ahogy a Rajkban is működik. De ezt egyelőre nem tudom megmondani. Először meg kell nézni, hogy mi a feladat, mi az, amit el kell még érnünk és ehhez szükség van-e egy állandó munkavállalóra.

Mit tanácsolsz azoknak, akik szeretnének aktívabban bekapcsolódni a Végzett Társaság életébe?

Akinek bármilyen ötlete felmerül a Végzett Társasággal kapcsolatban, azok számára a postaládánk nyitva áll. Létrehoztunk egy vegzettszisz@gmail.com-os emailcímet, amit elnökségeken átívelően szeretnénk majd használni. De ez egy kétirányú dolog, úgyhogy szeretnénk majd egy felmérést a Végzettek között, hogy mik érdeklik őket, de szeretnénk arról is teljesebb képet kapni, hogy a Végzettek, hogyan szeretnének, hogyan tudnak hozzájárulni a szakkollégium működéséhez, a Végzett Társaság életéhez.

Most a mottó: SZISZ. Lehetőség, élj vele! SZISZ Végzett Társaság. Lehetőség, élj vele! Nem kell kizárólag nagy dolgokra, széchenyisek közötti üzleti tranzakcióra gondolni. Ha csak annyit tesz valaki, hogy körbenéz a munkahelyén, és talál két sziszest, akikkel kéthavonta iszik egy kávét, és beszélgetnek munkahelyi dilemmákról, már azzal is hozzájárultak a Végzett Társaság értelméhez, életéhez.