Miben más egy szakkollégium?
Ha végzős hallgatóként visszatekintek eddigi egyetemi éveimre, egy elég színes képet látok. A színeket általában nem az analízis órák viszik a képbe, sokkal inkább az új barátok, élmények, és persze a bulik. A legszebb dolog, amire vissza fogok emlékezni az egyetemről, talán a kollégiumi élet lesz. Nagyon féltem tőle, de most úgy gondolom, hogy a kollégium mindamellett, hogy sok-sok új ismerőst és hatalmas partikat adott, tanított is valamit.
Nagyon jó hatással tud lenni az emberre a kolis élet, megtanul magáról gondoskodni és megtanulja elfogadni a másikat. Az összezárva eltöltött évek (pláne a szobatársak esetén) nagyon össze tudja kovácsolni az embereket, életre szóló ismertségek köttetnek. És hogy melyik kollégiumban tanultam mindezt? Szinte mindegyikben. Kezdjük az elején:
Tarkarét. Mi más, ugyebár? A Közgáz több ezer hallgatója kezdte itt egyetemista életét, ha bármely itt diplomázott embernek megemlíted, biztosan emlékszik egy-két jó bulira.
Jó bulira persze emlékezhet a Vezér útról is, itt sikerült töltenem a második évemet. Egy kicsit beljebb van Tarkánál, és legalább megismerhettem az Őrs Vezér Tere másik felén dekkoló árusokat is. A Vezéren aztán van keveredés, hiszen itt egy ELTE kollégiumban bérel 3 szintet egyetemünk. Nagyon tetszett, hogy különböző területről érkezett hallgatókkal élhettem együtt. Talán ezért is gondoltam úgy - na meg a felejthetetlen nagy bulikkal járó téli tábor után -, hogy felvételizek a Széchenyi István Szakkollégiumba. Bevonókon, előadásokon már sikerült megismernem néhány szakkollégistát, akik között volt közgazdász, jogász, szociológus, politológus, filozófus és azóta még műszakis is. Nehezen szántam rá magam a felvételire, kicsit tartottam a helytől - biztos túl komoly lesz, nem lesz jó a hangulat, stb - de most azt mondom, életem legjobb döntését hoztam meg akkor.
Ráday utcai kollégium, 2. emelet, körülbelül egy tucat szobatársnál jártam akkor. Kollégium volt, lerobbant szobákkal, ocsmány fürdőszobával, kicsi konyhával. Látszólag, mint bármely más kollégium a világon. De valahol más volt, nagyon más. A fal végig-végig telerakva a szép emlékeket fényképen őrző tablókkal, 60 ember őszinte fogadtatásával, kis könyvtárban tartott kurzusokkal, rendetlen irodával, hajnalban falon átütő zenével, sok-sok emlékezetes éjszakával. Más kollégiumban az ember kénytelen szinte évről évre új szobatársakat keresni, újra ismerkedni a szint lakóival, nem stabil a társaság, hiszen a kolifelvételit minden évben kiírják. A szakkoliban nem kell ezzel foglalkozni, az egyetem biztosítja a helyet a kollégistáknak, így maradhat együtt a társaság minden évben. Persze 3-4 év után elmennek a végzettek, de mindig jön az utánpótlás. Enélkül az állandóság nélkül nem lehetne működni, hiszen a jó közösségi élet alapja a jó szakmai életnek, együttműködésnek is. Hosszúra nyúlt hajnali beszélgetések, reggelig történő pályázatírás az irodában, egy sör bármikor, egy őrült ötlet mindig.
Spontán bulik, elfogadó közösség, és 60 ember közös törődése. Igaz, most ki kellett költöznünk a Griffbe, Kelenföldre, de 2007-ben ismét visszatérünk a Rádayba. Én azt mondtam, nekem már mindegy: 4 év, 4 kollégium, megszámlálhatatlan barát és emlék. A szakkollégiumok nagy-nagy előnye, hogy az ember nem vész el sem egyetem közben, sem utána. Mindig van, aki segítsen, és mindig visszajárhat a koliba. A végzettek közül egy páran bent maradnak szeniorként, visszajönnek tanítani, koligyűlésre, és persze a táborainkba szórakozni. Ez máshol nincs meg.
Azt tanácsolom Nektek, elsőéveseknek, hogy mindenképpen jelentkezzetek egy diákszervezetbe - ami akár lehet szakkollégium is - , mert véleményem szerint e nélkül nem lehet teljes az egyetemi életetek. Dolgozni ráértek utána is. Sok sikert kívánok egyetemi pályafutásotokhoz, és találkozzunk előadásainkon, vagy a téli táborunkban, majd utána a Széchenyi István Szakkollégiumban, ahova én biztos, hogy vissza fogok járni, bárhol is lesz. Mert nem a hely számít...
Havran Zsolt
